Zajvédelem szabályozása és szabványok

Ahhoz, hogy egy országban a zajvédelem kellő módon megvalósuljon és működjön, mindenképp szabályozásra van szükség. Magyarországon az alkotmányban az áll, hogy mindenkinek joga van az egészséges környezethez. A törvények ehhez elveket rögzítenek és irányt mutatnak, majd a kormány, illetve miniszteri rendeletek a törvényben előírtak végrehajtási utasításait tartalmazzák. Magyarországon törvényi szinten a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (módosítások: 2000. évi XCVII. törvény, 2001. évi LV. törvény, 2004. évi LXXVI. törvény) rendelkezik a környezeti zaj és rezgés elleni általános védelemről. A törvény szerint a védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltett energia-kibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró, veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak.

A törvény a zaj és rezgés elleni védelem céljából műszaki és szervezési módszereket rendel, melyek segítségével meg kell oldani:

• a zaj- és a rezgésforrások zajkibocsátásának, illetve rezgésgerjesztésének csökkentését;
• a zaj- és rezgésterhelés növekedésének mérséklését vagy megakadályozását;
• a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos védelmét.

A környezeti zajjal leginkább terhelt területek zajcsökkentését, a zajjal még nem terhelt területek kedvező állapotának megőrzését stratégiai zajtérképekre épülő intézkedési tervek végrehajtásával kell megvalósítani.

2008. január 1-jén lépett hatályba az új környezeti zaj- és rezgésvédelmi jogszabálycsomag. A ma már három rendeletből álló keretszabályozás elemeit a 5.10. ábra mutatja.

5.10. ábra - A zajvédelmi jogszabálycsomag elemei (Kiss A. 2009) 

A környezetbe zajt, illetve rezgést kibocsátó és a zajtól, illetőleg rezgéstől védendő létesítményekre vonatkozó a zaj- és rezgésvédelmi előírásokat a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendelet fontos eleme a zajvédelmi hatásterület lehatárolásának szabályozása.

A 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet alapján történik a zajkibocsátási határértékek megállapítása, valamint a zaj-, és rezgéskibocsátás ellenőrzése.

A zajterhelési határértékeket a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII.3.) KvVM-EüM közös rendelet tartalmazza. Az üzemi tevékenységtől származó zajterhelési határértékekről az 1. melléklet, az építési kivitelezési tevékenységből származó zajterhelési határértékekről a 2. melléklet, a közlekedéstől származó zajterhelési határértékekről a 3. melléklet rendelkezik. Az épületek zajtól védendő helyiségeiben, zárt nyílászárók mellett a 4. mellékletében előírt értékeket kell betartani. A környezeti rezgésekre vonatkozó határértékeket a rendelet 5. melléklete tartalmazza.

A környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet és a stratégiai zajtérképek, valamint az intézkedési tervek készítésének részletes szabályzásáról szóló 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet alapozza meg stratégiai zajtérképek készítésének módját, az ezekre épülő intézkedési tervek tartalmi követelményeit, illetve ezen jogszabály alapján történik a vasúti és közúti zajkibocsátás számítása, mérése, továbbá a zajterjedés számítása.

Az épületek környezetében, helyiségeiben és bármely emberi tartózkodásra való területen észlelhető környezetizaj általános vizsgálatára az MSZ 18150-1:1998 sz., „A környezeti zaj vizsgálata és értékelése” c. szabvány rendelkezik. A szabvány tartalmazza az alapvető fogalom meghatározásokat, a mérőberendezéssel és a vizsgálati eljárással kapcsolatos általános előírásokat, ezen kívül a szabvány részletesen előírja az alapzaj, továbbá a háttérterhelés és egy adott terület zajállapotának vizsgálati módszertanát.

Az MSZ 15036:2002 sz., „Hangterjedés a szabadban” c. szabvány alapvető célja, hogy egységes környezeti számítási eljárást nyújtson a tervezéshez, a tervezés ellenőrzéséhez, és a különféle létesítmények és berendezések által okozott zajterhelés meghatározásához (a számítási eljárást a 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet 7. melléklete is tartalmazza).

MSZ ISO 1996-1-2:2009 sz., „A környezeti zaj leírása, mérése és értékelése (1. rész - Alapmennyiségek és értékelési eljárások, 2. rész – A környezeti zajszintek meghatározása)”. Az 1. rész alapján az épületeket érő zajterhelés vizsgálata esetén a mérési pontokat a homlokzattól 2,0 m-re, a megfelelő épületszint padlója felett 1,2–1,5 m magasságban célszerű elhelyezni. A zajmérő műszert a 2. rész alapján kell megválasztani. A használt műszereknek meg kell felelniük az IEC 60651 szerinti 1. típus, de legalább a 2. típusú hangnyomásszint-mérőkre vonatkozó előírásnak. A műszert a mérés előtt és után a gyártó előírásai alapján ellenőrizni, kalibrálni kell. A mérési jegyzőkönyveknek tartalmaznia kell a mérési bizonytalanságot, illetve annak megállapításának módszerét. A szabvány a mérési bizonytalanság fontos elemeként tárgyalja a meteorológia tényezőket, pontosan definiálva azokat a meteorológia ablakokat, mikor a méréseket végre lehet hajtani (Kiss A. 2009).

Közúti közlekedési zaj hatásai az élő szervezetekre

A zaj a modern civilizációs betegségek egyik rizikófaktora. A felmérések egyértelműen igazolják, hogy a lakosság nagy része a zajterhelésszenvedő alanya. A zaj egyrészt veszélyezteti egészségüket, másrészt rontja a települések akusztikai minőségét. Az EU lakosságának kb. 40%-a van kitéve napközben 55 dB-t meghaladó közúti közlekedési zajterhelésnek, 20%-nál pedig a zajszint nappal nagyobb 65 dB. Éjjel az arány még rosszabb: a lakosság 30%-a 55 dB-nél nagyobb zajban él, ez pedig már bizonyítottan zavarja az alvást (BRENDT M. – BIBÓK ZS. 2003).

• Halláskárosodás során általában a hallásküszöb emelkedéséről beszélünk. A nagyothallás a halláskárosodásnak az a foka, amely már akadályozza a mindennapi életben való tájékozódást.
• Beszédértés romlása: Ha a zaj korlátozza a beszéd értését, beszűkülnek az ember lehetőségei, megváltozik a magatartása, és az is elképzelhető, hogy a személyiségében is zavarok keletkeznek. Ahogy a zavaró hang szintje magasabb, az emberek automatikusan megemelik beszédjük hangerejét, hogy „túlkiabálják” a zajt. A WHO jelentése szerint olyan helyiségben, ahol a beszéd megértése fontos, 45-50 dB hangnyomásszintű beszéd esetén a háttérzaj ne haladja meg a 35 dB-t. Ez nemcsak a beszéd megértése szempontjából fontos, hanem a beszélő szempontjából is, hiszen az emelt hangú beszéd hosszabb távon nagyon fárasztó (F. Baum 1992).
• Alvás zavarása: Ebben a tekintetben a feldolgozott irodalom mindegyik szerzője egyetért, hogy orvosi szempontból az alvás zavarása a legjelentősebb probléma, mert az éjszakai nyugodt pihenés előfeltétele a munkaképesség és az egészség megőrzésének, a jó fiziológiai és mentális működésének. Az alvászavar leggyakoribb formái: az elalvás nehézsége (megnövekedett elalvási idő), felébredés, változás az alvás fázisainak szabályosságában vagy mélységében. A zajos környezetben alvás fiziológiai hatásokkal jár: megnövekedett vérnyomás, változás a szívritmusban, esetleg arythmia, növekvő pulzusszám,erek összehúzódása, a légzésritmus változása, testhelyzet-változtatások megnövekedett száma, krónikus fáradságérzet, idegesség, ingerlékenység stb. Akinek az éjszakai nyugalmát gyakran megzavarja a közlekedés zaja, jelentősen nagyobb adrenalinszintet mutat. Rosszkedv gyakori teljesítmény és koncentrációképesség csökkenés a következmény. Különféle tanulmányok azt is megmutatták, hogy zajos területen élők (alvók) több nyugtatót, ill. altatót fogyasztanak. Vizsgálatok szerint a jó alvás feltétele, hogy a zajszint folyamatosan ne haladja meg a 30 dB értéket, amennyiben a zaj nem folyamatos, a maximális értéke ne haladja meg a 45 dB szintet (W. Gatschnegg 2003).
• Mentális egészség és teljesítmény romlása: szorongás, emocionális stressz, idegi panaszok, hányinger, fejfájás, instabilitás, szexuális impotencia, hangulati ingadozások, a társadalmi konfliktusok számának növekedése, továbbá általános pszichiátriai rendellenességek, mint pl. neurózis, pszichózis, hisztéria. A zaj kedvezőtlenül befolyásolja a teljesítményt, valamint a felismerő képességet. Olvasásra, figyelemre, problémamegoldó képességre és a tanulásra is negatív hatást gyakorol.
• Magatartásunkra való hatás: A zaj számos társas magatartással kapcsolatos probléma, valamint kellemetlenség okozója lehet. Ezek a hatások többnyire közvetettek, illetve több összetevő kölcsönhatásának eredményeként keletkeznek. Az emberi magatartás megváltozása agresszióban, barátságtalan fellépésben, az együttműködési hajlandóság hiányában, kedélytelenségben stb. nyilvánulhat meg (Barótfi I. 2000).

A zaj nem mindenkit zavar egyformán, az emberek zajérzékenysége jelentős eltérés mutat. Az érzékenységet befolyásolhatja:

• egyéni tényezők: életkor, egészségi állapot, fáradsági állapot, idegállapot, társadalmi-gazdasági viszonyok, életvitellel kapcsolatos szokások, törekvések, zajforráshoz való viszony, egyéb betegségek stb.
• környezeti tényezők: a lakáskörnyezet minősége (levegőszennyezés, biztonság), a lakás helye (városközpont, külváros, vidék) közlekedési ellátottság stb.

Az Osztrák Közlekedési Klub (VÖC) szerint azoknál a személyeknél, akik hangos utak mentén laknak 20 %-kal magasabb risikófaktrot állapítottak meg a szívinfarktusra vonatkozásában. Az egészségügyi kutatások eredményeként több országban 65 dB feletti zajt a szívinfarktus egyik rizikófaktoraként kezelik (W. Gatschnegg 2003).

Azok a szabványok, amelyek a zaj elleni védelmünket biztosítják olyan vizsgálatok alapján készültek, amelyekben „normális” vagy „átlagos” embereket vizsgáltak. Az ezekben kiválasztott embereket általános társadalmi csoportokból válogatták, rendszerint egészséges felnőttek voltak. Az ilyen felmérésekben a sebezhető csoportok „alulképviseltek”. Ilyen csoportok: csökkent képességűek (idősebbek, depressziósok), betegek, munkájuk szerint komplex kognitív feladatokat végzők, mozgás-, látás-, halláskorlátozottak, magzatok, csecsemők, kisgyermekek, több műszakban dolgozók stb. Ezek a csoportok – úgy tűnik – kevésbé képesek védekezni a zaj hatásai ellen, s így nagyobb a kockázatuk a káros következményekkel szemben.

Azoknak a gyerekeknek, akik fő közlekedési utak mentén laknak, magasabb a pulzusszámuk és a vérnyomásuk. Tanulmányok igazolják, hogy a zajártalomtól szenvedő gyerekek iskolai teljesítménye rosszabb, mint az átlag. A gyerekek és a fiatalok tanulási nehézségei és korai halláskárosodásuk gyakran a túl magas zajterheléssel függ össze. Mindenek előtt azért is, mert a gyerekek és fiatalok a zajterheltséget nemcsak a mindennapi életből kapják, hanem önként kiteszik magukat a szabadidős tevékenységeiknél egészen magas akusztikai terhelésnek, állítja Wolfgang Gatschengg (W. Gatschnegg 2003).

Az elfogadhatónál nagyobb zaj rontja a zajérzékeny intézmények rendeltetésszerű működését: zajos iskolában csökken az oktatás hatékonysága, kórházakban hosszabbodhat a gyógyulási idő. Zajos munkahelyeken csökken a teljesítőképesség, a tevékenység lelassul, nő a figyelmetlenség, a feszültség, romlik a koncentráció, mindez csökkenti a munkaintenzitást, növeli a balesetveszélyt. Megfigyelések szerint zajos környezetben az emberek agresszívebbé válhatnak, romlanak az egymáshoz való kapcsolatok, csökken a segítségnyújtási készség (Póta Gy.-né 2006).

Annak ellenére, hogy a zajhatásait az emberek esetében is nehéz mérni, illetve bizonyítani, kiterjedt kutatásoknak köszönhetően számos állatfaj esetében sikerült kimutatni zaj által okozott károsodásokat. A zaj állatokra gyakorolt hatása nagymértékben függ, az egyed rendszertani besorolásától. Az állatok esetében a különböző hangok érzékelése kulcsfontosságú a túlélésük szempontjából, hallásuk többnyire jóval kifinomultabb és érzékenyebb, mint az emberé, így nagyobb mértékben reagálnak a zajokra. A zaj hatásai az állatok esetében is okozhat közvetlenül halláskárosodást, valamint közvetett hatásként befolyásolja viselkedésüket, szaporodásukat valamint táplálkozásukat.

A zaj vadon élő állatokra gyakorolt legnyilvánvalóbb hatása a menekülési reakció előidézése. A különböző fajok meglehetősen különböző módon reagálnak a zajhatásokra. Egyesek képesek hozzászokni a zajokhoz, jó példa erre a városlakó állatok népes csoportja. Azonban számos faj esetében egy hirtelen bekövetkezett hanghatás elég ahhoz, hogy sikertelen legyen egy szaporodási ciklus (ez különösen madarak esetében jellemző, amelyek a zavarás miatt véglegesen elhagyják fészküket). További gerinces (hüllők, kétéltűek, halak) és gerinctelen fajok esetében is van káros hatása a zajnak. A már említett fajokhoz hasonlóan, halláskárosodás, táplálkozási és szaporodási rendellenesség, pánik reakció, kannibalizmus és akár 50%-os élethossz csökkenés tapasztalható hang hatására (Zentai K., Schád P. 2001).